A hetedik művészeti ágként tekintünk rá. Én „a lusták könyvének” hívom. Szavaim cseppet sem degradáló feléjük. Sőt! A szerelmese vagyok! Hiszen mi mással magyarázható, hogy diákhitellel a zsebemben egy olyan főiskolai szakot választottam, amely nem kecsegtetett anyagi javakkal, sem felívelő karrierrel, ellenben filmtörténetet és filmesztétikát hallgathattam, értekezhettem Akira Kurosawáról, és ahol vizsga kisfilmünk leforgatásakor nyilvánvalóvá vált, semmi tehetségem a filmkészítéshez. Mert én nézni szeretem, látni, átélni, megélni, beleélni magam képkockáiba. A film nyelve egyetemes, mondanivalójuk egyformán hatnak bárhol is éljünk a világon. Mert rólunk szól, tükröt mutat, érzelmeket szakít fel, helyzetek ábrázol, párhuzamot von saját életünkkel. Fiatalon kitaláltam, hogy egy tízes képzeletbeli listán fogom számon tartani az általam legjobbnak vélt…