Gyűlölök takarítani. De tényleg. Nem túlzom. Ezt az érzést a kialakult porallergiám is erősíti és a tevékenység mellett kampányoló barátnőim sem tudják megszerettetni velem. Valóban jó a lakáson végigmenve a munka gyümölcsét csodálni, de különösebb eksztázist nem okoz számomra, mert tudom, kis idő múlva a műveletsort újra el kell végezni. Elégedett fáradsággal huppanok le a nappali foteljába, a tiszta és üde szoba látványán merengek. Ha csak egyszer, egyetlen egyszer kellene a tökéletes takarítást elvégezni és azzal le lenne tudva egy életre, akkor a jelen állapottal tökéletesen kiegyeznék. A hófehér függöny puha fátyolként omlik az ablakok elé. A rajta áthatoló napsugarak szikrázóan csillognak az üveges vitrin kazettáin, a csillár antikolt fém…