Még el sem kezdődött, de már az év negyedik hónapján vagyunk túl. Április utolsó napjának estéjén az aktuálisan forgatott könyv utolsó oldalai vannak már csak olvasatlanul. „Vacsoraidő” – hallom férjem hangját a konyha felől. A nappali órájára sandítok… A könyvek vége mindig a legizgalmasabb, de ma este a Bajnokok Ligája első elődöntője, mérlegelek a könyv-foci-vacsora hármasa között, majd kikiabálom…  „Kihagyom Kicsim, de te egyél, nincs sok hátra, ezt már kiolvasom.”  Izgatottan merülök vissza az Amerikában játszódó krimi történetébe. Mikor a köszönetnyilvánítást is elolvastam mély puffanással csukom össze a lapokat, hogy az akkor már tele hassal nekem a számítógépnél háttal ülő férjem is hallja. A hangra megfordul „Kivégezted?” – kérdezi. Széles…