Idén töltöttem be azt a kort, mikor Ő nagymama lett. Milyen más életút, milyen más vezérfonal a miénk, és mégis napról napra fedezem fel magamban hasonlóságunk mibenlétét. Két ellentétes felfogás, két nézőpont, két eszme és nagyon is megegyező személyiség. Groteszk csavarja az életnek… Ő és én, én és Ő, Anya és lánya. Szimbiózisunk táptalaja mindvégig a különbözőségünkben rejlett, ahogy elválaszthatatlan ragaszkodásunk is a másikhoz, még ha azok sokszor fájdalommal vésődtek mindkettőnk szívébe.Mindig úgy hittem a szüleimmel való kapcsolatom nagyobb falatja az alkoholgőzzel átitatott árva apatípus feldolgozása lesz. Ma már tudom, hogy a feladatot nem Apa, hanem Anya tartogatta számomra és ezért lett éppen ő… Ő, az én Anyukám! Anya komplex…