A sárkány éve

Sokáig gondoltam úgy, abban az évben történt valami. Valami változás a légkörben vagy a bioszférában… de semmi erre utaló jel nem mutatkozott. Nem volt más a levegő és a vizeink sem mutattak ismeretlen alkotóelemet. Mindezek ellenére szentül hittem, mégis kellett lennie valaminek, egy indoknak, egy kézzel fogható dolognak bizonyítékként, hogy Ők mások, mint mi mindannyian. De abban az évben, mint annak előtt és utána is, ugyanúgy születtek az anyák fiai és az apák lányai.  Sem jobbak, sem rosszabbak embertársaiknál, ám személyiségük ezer közül is kitűnik. Harciasak, ám erős jellemük érző szívet takar. Makacsak, de minden konokságuk is szerethető ismérvük. Megnevettetnek, de sosem tudni milyen fájdalom honol mosolyuk mögött. Tisztán csillogó szemeik jól elrejtett titkaik őrzői.

Ma már tudod, és igazából kézenfekvőbb is, mint bármikor azt gondoltam volna… a válaszhoz nem kellett más, mint egy kínai kalendárium, ami felfedte a maguk valóságát… Ők mindannyian a Tűz Sárkány évében születtek, a nagy ’76-os generáció.

Hiheted, hogy az asztrológia egy sarlatánság, hogy egy kapaszkodó a labilis mindennapok túlélésére, hogy akik túl nagy jelentőséget szánnak minderre, csak a saját felelősségük próbálják magukról lerázni. Túl egyszerű lenne ezt is ennyivel lezárni, mert az asztrológiát nem csak az idő, jövő felé mutató iránya felé lehet vizsgálni. Mögötte a múlt már megtörtént (természetesen, ha ebben az esetben eltekintünk attól, hogy az idő nem folyik, még ha az úgy is tűnik számunkra, de ez egy másik történet) és bizonyítékként szolgálhat rólunk… többet is, mint hinnénk.

A nagy felfedezés az én szeretett ’76-osamiról nem volt elég az én Fém Majom fejemnek, a kalendárium pedig kirajzolta a válaszokat… Válaszokat a régmúltra és a jelenre egyaránt.

A kínai asztrológia az időt 60 éves ciklusokra bontja, és mindennek mélységébe nem belemenve érdemes tudni, hogy az éveket Földi Ágakra, (a 12 állatjegy, amely a Patkány, a Bivaly, a  Tigris, a Nyúl, a Sárkány, a Kígyó, a Ló, a Kecske, a Majom, a Kakas, a Kutya és a  Disznó) és Égi Törzsekre (az 5 elem, amik pedig  a Fa, a Tűz, a Föld, a Fém végül a Víz) tagozza. Ellentétben az állatövi jegyekkel, melyek évente követik egymást, az öt elem két évig uralkodik. A páros években a Yang, míg a páratlan években pedig a Yin jegyében. Mindezek talán egyfelől érdekesek, másfelől unalmasak, de mindezek (és még megannyi más, mind holdfázisok, holdhónapok, és órák, melyekkel most tényleg nem szeretnék senkit sem terhelni) magyarázatot adhat arra, hogy mindezek az egyén sorsára és jellemére hogyan hatnak. 

Pásztázom az évszámokat, az állatövi jegyek és az öt elem váltakozását, társítom mindezeket az emlékeimmel és kezd kirajzolódni, hogy bár nincsenek homogén jó és rossz évek, a körforgás igazolódik… és megrémít.

Az első megélt sárkányi évem 1988. Emlékeim sokasága felsejlik, de az akkori gyermekénem az időt még nem években mérte, így azokat a korai idővonalamon lehetetlenség minden bizonyossággal elhelyezni. Nem úgy a 2000-es Fém Sárkány éve…

Nincs két egyforma ember, ahogy egyik ember élete sem könnyebb, sem nehezebb a másikénál. A szembe jövő lehetőségeket megugorjuk vagy kihagyjuk, a nehézségekkel szembenézünk, leküzdjük vagy hátrahagyjuk, esetleg cipeljük. A kínai vallás szerint, mindaz ami történik ok-okozat, illetve azok kölcsönhatása. Ez a karma, ami se nem jutalom, se nem büntetés, csak cselekedeteink szülte viszontválasz. Hihetjük-e azt, hogy a sorsunk meg van írva és, hogy létezésünk eleve elrendeltetett? Vagy minden ami velünk történik, a véletlenek összjátéka?

2000. február 5-én a sárkány éve kezdetén már javában részt vettem egy olyan képzésben, amihez sem érdeklődésem, sem tehetségem nem volt, és alaptudásom is hiányosnak bizonyult hozzá. Szenvedtem és tehetetlennek éreztem magam a napról napra folyó oktatásban. Ki nem szállhattam belőle, mert az magával hozta volna a magas tandíj visszafizetését. Így hát tűrtem és abban az egyben bíztam, egyszer ennek is, mint mindennek mindig vége van, valahogy ez is lezárul és túl leszek rajta. Rettegtem, mint előtte sosem. Nem volt megoldókulcs, sem kiugrási lehetőség és bemutatkoztak előttem az addig ismeretlen bennem élő démonaim. Mintha valaki nagyítót vetett volna rájuk és tanulmányozásukon jó ideig elidőzött… egészen egy teljes évig. Az ezredforduló éve a záró vizsgák nehézségei után is tartogatott még új helyzeteket és váratlan pillanatokat, de abban az évben hangsúlyosan is megtapasztaltam, melyek azok a momentumok, amik kegyetlenül földre tudnak küldeni, és amiből mindennél nehezebb felállnom.

Az ezt követő évek egybe estek a húszas éveimmel. Fiatal felnőttként az „ide nekem az oroszlánt” elvével felvértezve vágtam bele az életbe. A szembejövő akadályok dühítettek, de harcoltam velük dacból és igazságérzetből. A 2000-ben megélt zuhanásnak sem nyoma, sem emléke nem maradt, de esetemben a sárkány nem alszik… és nem kopogtatva, hanem csőstül rontott a házba 2012-ben.

A Víz Sárkány éve 2012. január 22-vel kezdődött. Akkoriban a világban lezajlott gazdasági válság utórengéseit tapasztaltuk hazánkban, ami engem is munkahelyváltásra késztetett. Jónak ígérkező, kihívásokkal teli, már-már kecsegtető ajánlatra bólintottam rá a tavasz beköszöntével, mint sem sejtve, hogy életem legnehezebb éve elé nézek. Utólag megvizsgálva persze tudható volt a kudarc. Nem a munkabírásom, vagy az eszem szabta a határt, sokkal inkább a személyiségem nem illet abba közegbe. De mert a megfutamodás nem jellemez, és a bizonyítási vágy hajtott, nem szálltam ki és végigvittem azt a megátalkodott évet, fejem fölött megint azzal a nagyítóval, ami egyszerre ismét túlságosan felnagyította démoni kísérőimet.

Azt már megtanultam a megélt éveim során, hogy a rendszerekbe tagozódott oktatás és a valós cél nélküli munkavégzés bénító hatással vannak rám. Míg mások ezeket nagyon bölcsen helyükön tudják kezelni, nekem a folyamatos feladatot és kihívást szolgálnak. Mint ahogy mindennek az ellentettjét is látom már, hogy mások nehézségei számomra tűnik rutinpályának. Különbözőségeink pontosan ezekben rejlenek, nem egységes démonokkal küzdünk, nem egy időben.

Ahogy haladunk az időben egyre élesebbek az elmúlt évek történései és emlékei. Sárkány évek ide vagy oda, az elmúlt tizenegy év hozta el a legveszteségesebb éveket szüleim, családtagok és igaz barát elvesztésével, és egyben a legboldogabb időszakot is szerelemmel, házassággal, közös élettel.

Magam mögött hagyva az oktatást, és megbarátkozva a munkás mindennapokkal, a démonok létjogosultsága megfogyatkozott, de naivság volt részemről azt gondolni, hogy csak ennyi démont kaptam utamra…

A 80-as években a boltos nénink megbetegedett, de hamarosan ismét köztünk volt, mint mondták megküzdött a betegséggel és ő jött ki győztesen. Én is voltam már akkor beteg, náthás és rózsahimlős is, és én is meggyógyultam, szóval kisgyerekként nem tudtam miért olyan nagy ügy ez. Aztán ’99-ben anyukám bátyja temetésén hallottam ismét a betegségről. Persze már a két dátum közötti időszakban megismertem ezt a kórt, de minden róla szóló cikket, filmet, könyvet és információt kellő távolságra tartottam magamtól. Haragudtam rá, mert alattomos, mert váratlanul és tünetek nélkül kezd neki a test elfoglalásába, és mert egyszer csak elvette tőlem a szüleim, és férjemtől az édesanyját.

Idén a Fa Sárkány évét írjuk, és életembe menetrend szerint ismét megérkezett a nagyító és a démon is… amit most ráknak hívnak.

Mintavétel és eredmény, újabb mintavétel és újabb eredmény, felváltva jó és kevésbé jó diagnózisokkal. Végül egy kisebb műtét és a főorvos úr megnyugtató szavai: „Gabika, időben léptünk!” Tényleg időben léptünk, még nem kialakult rákkal volt dolgunk, csak arra esélyt adó sejtecskék élték bennem mindennapjaikat, akiktől most megszabadultunk. Megnyugtató… Megnyugtató lenne, ha a félelem a kivágott húsdarabbal együtt távozott volna a testemből. De a démonok nem így működnek, ez a szívós pedig semmiképpen sem…

Mentsvárként figyelem a kínai naptárt. Bő félévet kell még várni, hogy a Kígyó év kezdete lezárja ezt az időszakot. Ha a júliusi tomboló hőség idején téli álmot aludhatnék, és január végén a sárkány adta év félelmeit már magam mögött hagyva ébredhetnék nyugalomban, megtenném. De a nagyítón keresztül figyelő tekintet még lassan fog rólam és démonaimról másfelé pillantani, és én addig is és utána is rendületlenül kitartok.

Ha hihetek a kínai asztrológia periodikusságban, a következő tizenegy év után, már 56 évesen fogok ismét a lupe kereszttüzébe kerülni. És ha őszinte akarok lenni talán jobb lett volna mindarra, amit most ide leírtam, sosem ráeszmélni. Jobb is lenne mindezt addigra feledni, hogy a 2036-os év eljövetele ne szorongással töltsön el és semmi más, csak az én ’76-osaim 60 éves tekintetük emlékeztessen a Tűz Sárkány eljövetelére.

Illesztett kép forrása: Pinterest