A nyári napforduló lánya

Egy történet…

Évekkel ezelőtt, már senki sem tudja hogyan, úgy alakult, hogy én lettem a Királylány, ő pedig hű Komornám. Messzemenőkig nem volt ebben sem uralkodási vágy, sem alattvalói viszony. Ez egy szövetség, mely jóval evilági életünk előtt köttetett.

Ő egy harcos amazon kinek ereiben sárkányvér csörgedez, naivan tiszta lelke vezeti jóságos és igazságos gondolatait, cselekedeteit. Szívéhez közel férni nehéz, de ha sikerül egy örök barátság a jutalmad!

Átbeszélgetett óráink végén búcsúzásképp mindig hosszan és erősen ölel, melynek pillanatában megbánást érzek minden kimondott súlyos, nyers szavam miatt, aminek azonnal hangot is adok. Ő ekkor tenyerei közé fogja arcom, mosolyogva és könnyes szemmel kéri, sose fosszam meg őt ezektől az őszinte beszélgetésektől!

Bizton tudom róla, hogy utolsó csatámban elsőként állna fel jobbomon és a végsőkig harcolna mellettem, bármi is legyen annak kimenetele! Mert ő ilyen, egy Igaz Komorna!

És, hogy e magasztos történet ne csak könnyeket szüljön, netán hangos nevetés is életre keljen, két mondat tőlem amit csak ő ért: „Ne lássunk sírokat!” és „B**d meg az érced!”, Nagyon Szeretlek Zsuci!

Boldog Születésnapot!