Még el sem kezdődött, de már az év negyedik hónapján vagyunk túl. Április utolsó napjának estéjén az aktuálisan forgatott könyv utolsó oldalai vannak már csak olvasatlanul. „Vacsoraidő” – hallom férjem hangját a konyha felől. A nappali órájára sandítok… A könyvek vége mindig a legizgalmasabb, de ma este a Bajnokok Ligája első elődöntője, mérlegelek a könyv-foci-vacsora hármasa között, majd kikiabálom…  „Kihagyom Kicsim, de te egyél, nincs sok hátra, ezt már kiolvasom.”  Izgatottan merülök vissza az Amerikában játszódó krimi történetébe. Mikor a köszönetnyilvánítást is elolvastam mély puffanással csukom össze a lapokat, hogy az akkor már tele hassal nekem a számítógépnél háttal ülő férjem is hallja. A hangra megfordul „Kivégezted?” – kérdezi. Széles…

A „Grunge” könnyűzenei stílus a ’80-as évek végén kialakult underground alternatív-rockirányzat. Mely, a zenetörténelem egyik fontos állomása lett a seattle-i angyaloknak köszönhetően. Igen, most azokra gondolok kiket a zenei tehetségük mellett, az alkohol-és kábítószer függőségük, öngyilkos hajlamaik miatt ismertünk meg. A teljesség igénye nélkül, Kurt Cobain, Chris Cornell, Layne Staley, Eddie Vedder, Dave Grohl, Krist Novoselic… Formációik, „a nagy négyes”, Nirvana, Soundgarden, Alice in Chains és a Pearl Jam. Nem vagyok rock-történész, ahogy szociológus és amerika-kutató sem, csak hallgató, zenekedvelő, rajongó… és ember, épp úgy, mint a fenti srácok. E lenti sorokat némi háttér információ, művészeti alkotások, saját vélemény és megengedett fikció alapján írom. Mellőz minden tudományos értekezést, kutatási eredményt.…

A hetedik művészeti ágként tekintünk rá. Én „a lusták könyvének” hívom. Szavaim cseppet sem degradáló feléjük. Sőt! A szerelmese vagyok! Hiszen mi mással magyarázható, hogy diákhitellel a zsebemben egy olyan főiskolai szakot választottam, amely nem kecsegtetett anyagi javakkal, sem felívelő karrierrel, ellenben filmtörténetet és filmesztétikát hallgathattam, értekezhettem Akira Kurosawáról, és ahol vizsga kisfilmünk leforgatásakor nyilvánvalóvá vált, semmi tehetségem a filmkészítéshez. Mert én nézni szeretem, látni, átélni, megélni, beleélni magam képkockáiba. A film nyelve egyetemes, mondanivalójuk egyformán hatnak bárhol is éljünk a világon. Mert rólunk szól, tükröt mutat, érzelmeket szakít fel, helyzetek ábrázol, párhuzamot von saját életünkkel. Fiatalon kitaláltam, hogy egy tízes képzeletbeli listán fogom számon tartani az általam legjobbnak vélt…

E bejegyzés nem egy tipikus „embernek lenni” iromány. Ha valamely címkével mégis illetnem kellene, akkor talán, mint „Polcom könyvei, szívem csücskei” vagy „Az elsők…” rovatcímmel kategorizálnám. A lenti sorok mindkét kritériumnak megfelelnek. E könyv, vagyis pontosabban kettő a mai napig nappalim lakói, és az elsők, mert miattuk léptem át először könyvesbolt küszöbét úgy, hogy a felkeresés célja nem egy megoldandó feladat, hanem a kíváncsiság, a vágy, a benne szereplő szavak megismerése volt. Íme, hát ennek története… 1997 októberében kezdte meg sugárzását hazánkban a két legnagyobb televíziós kereskedelmi csatorna. Hogy hogyan jutunk el ezzel a kezdéssel bármilyen kiadott műhöz? – biztosítalak kedves olvasó, eljutunk! Mindaddig az MTV közszolgálati műsorain nevelkedtünk, ami…

A minap adták a tévében, kereskedelmi csatorna révén jól megtűzdelve reklámokkal. Végignéztük, annak ellenére, hogy a stáblista már az éjfélt súrolta… mert ezt a filmet nem lehet félbehagyni, később befejezni, elaludni rajta. Ez a film nem létezik katarzis nélkül! Először moziba láttuk barátainkkal. Elkerülve a tömeget a premier utáni héten foglaltuk le jegyeink. Teltház. Nem lepett meg… Bohemian Rhapsody. A legendás dal, amely senki számára nem ismeretlen. Mindenkinek van hozzá története, emléke, a dal, amit olyan jó hangosan énekelni, amitől a szív összeszorul, és amely kitörölhetetlenül beírta magát a rocktörténelembe. A film a dalok mellett szól a zenekarról, a történetükről, egy korszakról és mindezek felett legfőképpen Freddie-ről. A legendás frontemberről,…