Hétköznap kora délelőtt van, a nappali kanapéján fekszem, csend van körülöttem, most sem tévé, sem rádió hangja nem szolgáltat aláfestést. Szeretem a csendet, ahogy idősödöm egyre inkább. Az ablakon keresztül figyelem a zord szürke felhőket tornyosulni, és várom az első esőcseppek dobolását az erkélyen hagyott tárgyakon. Megnyugtat, mióta az eszemet tudom, megnyugtat. Mindig próbáltam rájönni mi ez a vonzódás az eső iránt, mi lehet az első emlékem, ami meghatározhatta ennek az érzésnek a kialakulását. Úgy gondoltam születésem pillanata fog válaszul szolgálni. Kamaszként tettem fel a kérdést anyukámnak egy borongós napon. „Anya, mikor születtem esett az eső?” Válasza gyorsabban jött, mint vártam, „Nem Gabika, augusztus végén azon a napon hőség volt,…

In the year 2525, if man is still aliveIf woman can survive, they may findIn the year 3535Ain’t gonna need to tell the truth, tell no lieEverything you think, do and sayIs in the pill you took todayIn the year 4545You ain’t gonna need your teeth, won’t need your eyesYou won’t find a thing to chewNobody’s gonna look at youIn the year 5555Your arms hangin’ limp at your sidesYour legs got nothin’ to doSome machine’s doin’ that for youIn the year 6565You won’t need no husband, won’t need no wifeYou’ll pick your son, pick your daughter tooFrom the bottom of a long glass tubeIn the year 7510If God’s a-coming, He…

Douglas Adams delfinjei a Galaxis útikalauz stopposoknak negyedik részében hasonlóképpen búcsúztak a Föld nevű bolygó elhagyásakor, a különbség, hogy ők a halakért voltak felettébb hálásak. Esetemben a helyzet nem ennyire drasztikus. Bár a legnagyobb közösségi oldalnak való hátat fordítás jelentősége napjainkban felér egy planétáról való lelépésnek. De igazságtalan lenne részemről, ha a Facebook pro-kontra listáján csak az „ellene” hasábot részletezném. Az itt töltött tizenhárom év tartogatott számtalan örömforrást, amiért köszönetet érdemel. Gyerekkori iskolatársak, tanítók, volt szomszédok, régi barátok és távoli rokonok a múltból lettek jelenem részei. Bővülő ismerőseim örömeiben és bánataiban osztozhattam, és tették ők is ezt felém. Hajnalig tartó Messenger üzenetváltások, emlékek, fotók, élmények virtuális naplója. Az elmosódó határok…

A fordított Benjamin Button élet Simogató kora nyári napsugarak, hangos gyerekzsivaj, vattacukor illat, lánchinta, zsákbamacska, kézműves játékok, törökméz és jégkása. Igen, a felhőtlen gyermekévek, a következő generáció ünnepnapjának ismertetőjelei. Május utolsó vasárnapján boldog kicsi és nagy… minden a legnagyobb rendben. Minden egyes alkalommal, mikor a 2008-ban bemutatott Benjamin Button különös élete című filmet nézem, elmerengek a főszereplő szerencséjén. Benjamin egy ritka betegség okán öreg testtel születik és évről évre fiatalodik. A gyermekévekre jellemző kiszolgáltatottság, másokra való ráutaltság, a világ felfedezése, mindezek az öregkori éveiben megy végbe. Fiatal felnőttként már egy tapasztalt, sok mindent megélt és átélt „kész” embert látunk a film végéhez közeledve. Ezek után a gondolat továbbgyűrűzik a fejelemben……

Gyűlölök takarítani. De tényleg. Nem túlzom. Ezt az érzést a kialakult porallergiám is erősíti és a tevékenység mellett kampányoló barátnőim sem tudják megszerettetni velem. Valóban jó a lakáson végigmenve a munka gyümölcsét csodálni, de különösebb eksztázist nem okoz számomra, mert tudom, kis idő múlva a műveletsort újra el kell végezni. Elégedett fáradsággal huppanok le a nappali foteljába, a tiszta és üde szoba látványán merengek. Ha csak egyszer, egyetlen egyszer kellene a tökéletes takarítást elvégezni és azzal le lenne tudva egy életre, akkor a jelen állapottal tökéletesen kiegyeznék. A hófehér függöny puha fátyolként omlik az ablakok elé. A rajta áthatoló napsugarak szikrázóan csillognak az üveges vitrin kazettáin, a csillár antikolt fém…

TALI_001.jpeg 2022. Április 8. 19:00 Talifish Teaház és Klub Megnyitó beszéd B’JG Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket itt, a városunk központjában megbúvó Talifish Teaház és Klub falai között. E különleges helyszínen, ahol Ildikó és férje Csaba mecénási elhivatottsággal, különböző művészeti ágak fiatal tehetségeinek, lelkes amatőrjeinek teremt platformot. És ebben a térben a mai napon barátom, Jóvér Szabolcs vagy, ahogy egyre szélesebb körben ismerik, GoodBlood Vision munkái láthatóak. Szabolcs mindösszesen másfél éve kezdte meg hobbifotós tevékenységét, de fáradhatatlan és alázatos hozzáállását jól tükrözi, hogy már az első hónapokban készített képei a „Szeretem Szolnokot” facebook oldal által kiírt pályázaton elismerésben részesült. Ezen portálon nem csak a szakavatottak, de az oldal követői…

A B’JG embernek lenni oldal jubilál. Szerény egy évében tizenegy történet, elbeszélés került közreadásra. Olvasói a támogató szavak mellett, olykor saját emlékeiket, gondolataikat, véleményüket is megosztották velem. Az utóbbi egyike, egy privát üzenet formájában jutott el hozzám. Kedves és tiszteletteljes hangvétele mellett, nekem feltett nagy ívű kérdéseket tartalmazott, a levélíró vágyott pszichoanalízise érdekében. Mondatai alapján szavaim mindig szomorúak, búskomorak és negatív hangvételűek. Mielőtt válasszal illettem volna, újraolvastam irományaim. Majd emlékeimbe révedtem… Ildike barátnőm, akinek egyik fő, általam imádott védjegye az őszinte hangos kacaj, melyet napjában többször is produkálni tud, egyszer azt a kérdést tette fel nekem: „Gabi, te sosem nevetsz?” – mosolyogva feleltem neki, hogy „De, csak annak nagyon viccesnek…

Három hónap telt el a lakásfelújításunk befejezése óta. Azt mondják, az idő megszépíti a múltat. A majd hatvan napos időszakot nem kellett megszépíteni, csak a fázisait megélni, átélni… és túlélni. A megszületett gondolatot követi az ábrándozás, a tervezés, az elhatározás, a lelkesedés. Majd a következő ciklusban a tetterő, a logisztikázás, a kreativitás, a lendületesség, melyet a rugalmasság, a kompromisszum készség, az újratervezés, a fáradság, a nyűgösség periódusa folytat. A célegyenesben pedig a vége utáni vágyódás, melyet záró szonettként az öröm mellett megszületett végső mondat foglalja keretbe: „Megérte, tényleg, igazán, de még egyszer, ugyanezt, így, soha!” Ám annak a két hónapnak volt még egy hozadéka, ami már jó ideje foglalkoztat, ami…