-
Anya
Idén töltöttem be azt a kort, mikor Ő nagymama lett. Milyen más életút, milyen más vezérfonal a miénk, és mégis napról napra fedezem fel magamban hasonlóságunk mibenlétét. Két ellentétes felfogás, két nézőpont, két eszme és nagyon is megegyező személyiség. Groteszk csavarja az életnek… Ő és én, én és Ő, Anya és lánya. Szimbiózisunk táptalaja mindvégig a különbözőségünkben rejlett, ahogy elválaszthatatlan ragaszkodásunk is a másikhoz, még ha azok sokszor fájdalommal vésődtek mindkettőnk szívébe.Mindig úgy hittem a szüleimmel való kapcsolatom nagyobb falatja az alkoholgőzzel átitatott árva apatípus feldolgozása lesz. Ma már tudom, hogy a feladatot nem Apa, hanem Anya tartogatta számomra és ezért lett éppen ő… Ő, az én Anyukám! Anya komplex…
-
A sárkány éve
Sokáig gondoltam úgy, abban az évben történt valami. Valami változás a légkörben vagy a bioszférában… de semmi erre utaló jel nem mutatkozott. Nem volt más a levegő és a vizeink sem mutattak ismeretlen alkotóelemet. Mindezek ellenére szentül hittem, mégis kellett lennie valaminek, egy indoknak, egy kézzel fogható dolognak bizonyítékként, hogy Ők mások, mint mi mindannyian. De abban az évben, mint annak előtt és utána is, ugyanúgy születtek az anyák fiai és az apák lányai. Sem jobbak, sem rosszabbak embertársaiknál, ám személyiségük ezer közül is kitűnik. Harciasak, ám erős jellemük érző szívet takar. Makacsak, de minden konokságuk is szerethető ismérvük. Megnevettetnek, de sosem tudni milyen fájdalom honol mosolyuk mögött. Tisztán csillogó…
-
A nyári napforduló lánya
Egy történet… Évekkel ezelőtt, már senki sem tudja hogyan, úgy alakult, hogy én lettem a Királylány, ő pedig hű Komornám. Messzemenőkig nem volt ebben sem uralkodási vágy, sem alattvalói viszony. Ez egy szövetség, mely jóval evilági életünk előtt köttetett. Ő egy harcos amazon kinek ereiben sárkányvér csörgedez, naivan tiszta lelke vezeti jóságos és igazságos gondolatait, cselekedeteit. Szívéhez közel férni nehéz, de ha sikerül egy örök barátság a jutalmad! Átbeszélgetett óráink végén búcsúzásképp mindig hosszan és erősen ölel, melynek pillanatában megbánást érzek minden kimondott súlyos, nyers szavam miatt, aminek azonnal hangot is adok. Ő ekkor tenyerei közé fogja arcom, mosolyogva és könnyes szemmel kéri, sose fosszam meg őt ezektől az őszinte…
-
Esőnap
Hétköznap kora délelőtt van, a nappali kanapéján fekszem, csend van körülöttem, most sem tévé, sem rádió hangja nem szolgáltat aláfestést. Szeretem a csendet, ahogy idősödöm egyre inkább. Az ablakon keresztül figyelem a zord szürke felhőket tornyosulni, és várom az első esőcseppek dobolását az erkélyen hagyott tárgyakon. Megnyugtat, mióta az eszemet tudom, megnyugtat. Mindig próbáltam rájönni mi ez a vonzódás az eső iránt, mi lehet az első emlékem, ami meghatározhatta ennek az érzésnek a kialakulását. Úgy gondoltam születésem pillanata fog válaszul szolgálni. Kamaszként tettem fel a kérdést anyukámnak egy borongós napon. „Anya, mikor születtem esett az eső?” Válasza gyorsabban jött, mint vártam, „Nem Gabika, augusztus végén azon a napon hőség volt,…
-
Könyvajánló
Még el sem kezdődött, de már az év negyedik hónapján vagyunk túl. Április utolsó napjának estéjén az aktuálisan forgatott könyv utolsó oldalai vannak már csak olvasatlanul. „Vacsoraidő” – hallom férjem hangját a konyha felől. A nappali órájára sandítok… A könyvek vége mindig a legizgalmasabb, de ma este a Bajnokok Ligája első elődöntője, mérlegelek a könyv-foci-vacsora hármasa között, majd kikiabálom… „Kihagyom Kicsim, de te egyél, nincs sok hátra, ezt már kiolvasom.” Izgatottan merülök vissza az Amerikában játszódó krimi történetébe. Mikor a köszönetnyilvánítást is elolvastam mély puffanással csukom össze a lapokat, hogy az akkor már tele hassal nekem a számítógépnél háttal ülő férjem is hallja. A hangra megfordul „Kivégezted?” – kérdezi. Széles…
-
Ellenséggyártásból ötös!
In the year 2525, if man is still aliveIf woman can survive, they may findIn the year 3535Ain’t gonna need to tell the truth, tell no lieEverything you think, do and sayIs in the pill you took todayIn the year 4545You ain’t gonna need your teeth, won’t need your eyesYou won’t find a thing to chewNobody’s gonna look at youIn the year 5555Your arms hangin’ limp at your sidesYour legs got nothin’ to doSome machine’s doin’ that for youIn the year 6565You won’t need no husband, won’t need no wifeYou’ll pick your son, pick your daughter tooFrom the bottom of a long glass tubeIn the year 7510If God’s a-coming, He…
-
Viszlát, és kösz a lájkokat!
Douglas Adams delfinjei a Galaxis útikalauz stopposoknak negyedik részében hasonlóképpen búcsúztak a Föld nevű bolygó elhagyásakor, a különbség, hogy ők a halakért voltak felettébb hálásak. Esetemben a helyzet nem ennyire drasztikus. Bár a legnagyobb közösségi oldalnak való hátat fordítás jelentősége napjainkban felér egy planétáról való lelépésnek. De igazságtalan lenne részemről, ha a Facebook pro-kontra listáján csak az „ellene” hasábot részletezném. Az itt töltött tizenhárom év tartogatott számtalan örömforrást, amiért köszönetet érdemel. Gyerekkori iskolatársak, tanítók, volt szomszédok, régi barátok és távoli rokonok a múltból lettek jelenem részei. Bővülő ismerőseim örömeiben és bánataiban osztozhattam, és tették ők is ezt felém. Hajnalig tartó Messenger üzenetváltások, emlékek, fotók, élmények virtuális naplója. Az elmosódó határok…
-
Gyereknapra
A fordított Benjamin Button élet Simogató kora nyári napsugarak, hangos gyerekzsivaj, vattacukor illat, lánchinta, zsákbamacska, kézműves játékok, törökméz és jégkása. Igen, a felhőtlen gyermekévek, a következő generáció ünnepnapjának ismertetőjelei. Május utolsó vasárnapján boldog kicsi és nagy… minden a legnagyobb rendben. Minden egyes alkalommal, mikor a 2008-ban bemutatott Benjamin Button különös élete című filmet nézem, elmerengek a főszereplő szerencséjén. Benjamin egy ritka betegség okán öreg testtel születik és évről évre fiatalodik. A gyermekévekre jellemző kiszolgáltatottság, másokra való ráutaltság, a világ felfedezése, mindezek az öregkori éveiben megy végbe. Fiatal felnőttként már egy tapasztalt, sok mindent megélt és átélt „kész” embert látunk a film végéhez közeledve. Ezek után a gondolat továbbgyűrűzik a fejelemben……
-
Adelaide
Adelaide a mai hétfőn is, mint az elmúlt két hét minden munkanapján az ablakból figyelte a szemben lakó család reggeli indulását. A tíz éves forma kislány az iskolai egyenruhájában vidáman szökdel az autó hátsó ajtaja felé, míg első elemis öccse már lehajtott fejjel a köveket rugdosva ballag nővére után. A szeptemberi tanévkezdés óta Adelaide a napról napra fogyatkozó lelkesedést vélte fellelni a kisfiú arcán. * Adelaide Chevalier Párizs szívében megbújó Saint-Claire villanegyed illusztris lakója. Férjével Floriannal mindössze egy évvel a megismerkedésük után, 1976-ban házasodtak össze és költöztek a tekintélyt érdemlő épületbe. Szerelmük irigyei e frigynek nem sok időt jósoltak. Florian már akkor a saját, felfelé ívelő vállalakozását vezette, míg Adelaide…
-
Az egyetlen egyszer…
Gyűlölök takarítani. De tényleg. Nem túlzom. Ezt az érzést a kialakult porallergiám is erősíti és a tevékenység mellett kampányoló barátnőim sem tudják megszerettetni velem. Valóban jó a lakáson végigmenve a munka gyümölcsét csodálni, de különösebb eksztázist nem okoz számomra, mert tudom, kis idő múlva a műveletsort újra el kell végezni. Elégedett fáradsággal huppanok le a nappali foteljába, a tiszta és üde szoba látványán merengek. Ha csak egyszer, egyetlen egyszer kellene a tökéletes takarítást elvégezni és azzal le lenne tudva egy életre, akkor a jelen állapottal tökéletesen kiegyeznék. A hófehér függöny puha fátyolként omlik az ablakok elé. A rajta áthatoló napsugarak szikrázóan csillognak az üveges vitrin kazettáin, a csillár antikolt fém…